Bácsgyulafalva várja színjátszóinkat

A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók idei Találkozójának a megrendezését Bácsgyulafalvára (Telecskára) bízta a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Helyes volt a döntés: véleményem szerint a Szövetség körültekintően járt el, és jól választott, amikor ezt a települést jelölte meg a Találkozó házigazdájául.

Bácsgyulafalváról manapság még nem mondhatjuk el, hogy műkedvelő színjátszásunk egyik fellegvára volna. Ám maholnap minden bizonnyal az lehet. Ezt a feltevést látszik igazolni az a folyamatos munka, amely az utóbbi években olyannyira jellemzi a falu színjátszóinak tevékenységét. S persze természetes, hogy ez az állandósult tevékenység, amelyet nagy-nagy hozzáértéssel, szakmai felkészültséggel Égető Károly amatőr rendező irányít, eredményekben sem szűkölködött. Ez pedig mindenekelőtt a színvonalban nyilvánult meg.

Amikor Bácsgyulafalva műkedvelő színjátszásáról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk annak múltjáról sem. Már a XX. század elején ugyanis életjelet adtak itt magukról a műkedvelő színjátszók. A jugoszláviai magyar műkedvelők almanachjában, a Bokrétában olvasom (1940-ben jelent meg), hogy a bácsgyulafalvi (telecskai) magyar műkedvelő színjátszás 1920 telén kezd éledezni. Fehér Fülöp Sándor akkori kántor tanító és Tóth Géza kezdeményezésére egy pár lelkes műkedvelő összefog, hogy a falut tétlenségéből felrázza.

1933-ban jelentősebb előrelépés történt a színjátszók munkájában. Ez az az esztendő, amikor a Szabadkáról visszatérő Lakatos István Krizsán Pál vendéglőssel megépítteti az első állandó színpadot Bácsgyulafalván. A világot jelentő deszkák nyújtotta lehetőség mindenképpen ösztönzőleg hatott a színjátszók munkájára. Ezt az is érzékeltette, hogy például az akkori Népkör vagy az Ifjúsági Egyesület, sőt a később alakult Gazdakör színjátszói egyaránt örömmel vették birtokukba az immáron igazi színpadot.

Hogy azokban az évtizedekben mit játszottak, milyen darabokat tűztek műsorukra ezek a színjátszók? Csak néhány színre került darab címét említem: Sári bíró, Gyimesi Vadvirág, Juhászlegény, Amit az erdő mesél, Vereshajú, Iglói diákok, A cigány, Az öreg tekintetes, Tépett rózsa és a többi, hogy ne soroljam tovább. Meg kell azonban még jegyezni, hogy a színjátszók igen kedvelték az egyfelvonásos színpadi játékokat, a rövidlélegzetű kabarészámokat, tréfákat, monológokat, egyszóval az úgynevezett vidámműsorokat (kollázsműsorokat).

A XX. század első felében az említett szervezeteken kívül a falu szellemi életében igencsak meghatározó szerepet töltött be a Katolikus Ifjúsági Egyesület, melyet hosszú éveken át Lantos János római katolikus plébános irányított.

A kis bácskai falu a későbbiek során is megőrizte mindazokat a szervezeteket, egyesületeket, amelyek tartalmasabbá, gazdagabbá tették a közösség szellemi életét. Ebben a folyamatban - a hagyományok, a már megteremtett értékek ápolásában, megőrzésében - jelentős feladat jutott a műkedvelő színjátszóknak. Így például Bálint Istvánnak, a falu népszerű Pista bácsijának, aki évtizedeken át rendezőként (de gyakran mint színészként is) nagyban hozzájárult a helyi műkedvelő színjátszás kibontakozásához. Különösen az általa szorgalmazott műsorpolitika érdemel figyelmet. Más-más fajsúlyú művek kerültek színpadra, például: Huszonnégy szál piros rózsa, Remény (halászdráma), Közös lakás (vígjáték), A miniszterné (vígjáték), János vitéz (dalmű), Csárdáskirálynő (nagyoperett), Nóra (dráma)... Csak néhány mű címét említem, hogy érzékeltetethessem a műsorpolitika sokszínűségét!

A bácsgyulafalvi műkedvelő színjátszás múltjának és jelenének vázlatos ismertetésében külön figyelmet érdemel Égető Károly hosszú évtizedes, minden tekintetben értékteremtő rendezői munkássága. Mintegy fél évtizeddel ezelőtt egy vele készült interjúban többek között így vallott: ,,Csaknem harminc esztendeje foglalkozom műkedveléssel. Külön köszönettel tartozom Hajnal Jenőnek, aki rendezői próbálkozásaim kezdetén sok gyakorlatias és hasznos tanáccsal látott el.'

Ha valaki immáron több mint harminc esztendőn át hűségesen szolgálja színjátszó mozgalmunkat, és ez alatt az idő alatt számos olyan előadást állít színpadra, amely nemcsak Bácsgyulafalvát, hanem a maga módján műkedvelő színjátszásunk egészét is gazdagítja, akkor arról csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk - ezúttal természetesen Égető Károlyról. Munkásságával mindenképpen foglalkozni kell! Természetesen nem így, ahogyan azt most én teszem, hanem a teljesség igényével. Jómagam, nem kis lelkifurdalással, csak sajnálni tudom, hogy ez idáig ezt nem tettem meg.

Néhány jelentős mozaikot ragadtam ki a bácsgyulafalvi műkedvelő színjátszás egészéből. Persze, ezenkívül még sok minden másról beszélni kellene. Az Ötösfogatról (Doroszló, Gombos, Szilágyi, Bácskertes és Bácsgyulafalva összefogásáról), aztán például Stork Piroska rendezői tevékenységéről, a színjátszók vendégjátékairól, a különböző kapcsolatokról stb. A lehetőség erre jelenleg adva van, hiszen a Találkozó megrendezése sokak figyelmét Bácsgyulafalvára irányítja. Mindenesetre alkalom ez, hogy megismerjük ennek a kis bácskai közösségnek a gazdag múltját és sokat ígérő jelenét.

Hiszem, hogy Bácsgyulafalva méltó házigazdája lesz a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók idei Találkozójának, s hiszem, hogy minden odaérkező vendégtársulat otthon érzi majd magát abban az embermelegségű kis közösségben.

FARAGÓ Árpád