INTERJÚ Égető Emesével

A nemzeti rock-ot kedvelők köztudatába tavaly bombaként robbant be a Palmetta zenekar, amely egy teljesen új stílust teremtett meg az anyaországi zenei életben. Amit azonban talán kevesebben tudnak már, hogy ehhez a sikerhez nagyban közre játszott egy délvidéki, Bácsgyulafalváról (Telecskáról) származó lány, Égető Emese, aki gyönyörű énekhangjával segíti a zenekart. Emese eleget tett felkérésünknek, és interjút adott a MAGYARázat.info-nak

/MAGYARázat: -Üdvözöllek. Téged itthon mint egy csinos, szép hangú, táncházakban feltűnő népdalénekes lányt ismernek az emberek. Mégis, hogy ismerkedtél össze a Titkolt Ellenállás-ból ismert srácokkal, és hogyan alakult meg a Palmetta zenekar?

Égetős Emese: -Sziasztok! Szeretettel üdvözlök minden Olvasót!
A találkozás a Titkolttas fiúkkal nagyon érdekesen indult. Ekkor még Békéscsabán tanultam a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Az akkori énektanárnőm a Palmettából már jól ismert János Hajnalka volt, akit legelőször felkerestek Norbiék. Elmondták neki, hogy indulóban van egy új zenekar – bár akkor már az első demó is elkészült a régi énekesükkel, Majorosi Tímeával ( de Timi nem tudta tovább vállalni a zenekarban való éneklést) – és énekest keresnek hozzá. Hajni nekünk is továbbította felkérést (hozzám és a másik jól ismert énekesünkhöz, Klapka Ágneshez, aki egyébként osztálytársam volt) és úgy alakult, hogy mindhárman megfeleltünk a kívánt igényeknek és mindhárman csatlakoztunk is a zenekarhoz –ami egyébként nem hátrányos, hiszen sokszor van, hogy egyikünk-másikunk nem tud egyes koncerteken megjelenni, így viszont , hogy hárman vagyunk, tudjuk egymást helyettesíteni- mindenki örömére.

-Én tavaly Magyar Szigeten láttalak benneteket először élőben, ott egy fergeteges bulit csaptatok akkor, már elsőre nagyon megtetszett a zenekar. Hogy fogadja a közönség ezt az új stílust?

-Mivel, ahogyan Te is említetted, a Palmetta zenekar a nemzeti rock vonalon egy teljesen új zenei stílust teremtett, nagyon sokan nagy érdeklődéssel fogadták a csapatunkat. Azt gondolom –és ezt nem beképzeltségből mondom -, hogy nagyon kevés olyan induló zenekar van ma Magyarországon ,amelyik ekkora sikert tudhat be magának, ilyen rövid idő alatt, mint a Palmetta zenekar. Persze ezt köszönhetjük annak is , hogy sikerült néhány nagyobb rendezvényen is megmutatkoznunk, mit az Egri Nemzeti Rock Hétvége, vagy a Magyar Sziget , és köszönhetjük a kitartó rajongóinknak, akik nélkül ez az ismertség nem lenne ilyen felfelé ívelő. Rengeteg szeretetet és megbecsülést kapunk tőlük, ami a zenekar értelmét és éltető erejét adja. Mi adunk és kapunk is. Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves barátunknak, hogy kitart mellettünk!

-Az énekkarban rajtad kívül még két hölgy dalol, ha jól tudom mindhármatok a Kárpát-medence különböző pontjairól származtok. Ismertétek egymást a zenekari munka előtt is?

-Először is helyesbítenék egy kicsit, ha megengeded, ugyanis nem énekkarról van szó, hanem három énekesről, vagy ha úgy tetszik, szólistáról. Ezt fontosnak tartjuk kihangsúlyozni.
Igen, már említettem, hogy Békéscsabáról ismerjük egymást, és valóban jól tudod, hogy a Kárpát- medence különböző részeiről származunk. Klapka Ágnes Gyuláról, Békés megyéből, János Hajnalka Csíkszeredából, Székelyföldről, én pedig itthonról.

-Hogy érzed magad a zenekarban, és a koncerteken? Gondolom egész más közönség jár egy népdal versenyre vagy egy nemzeti rock koncertre.

-Nagyon jól! A koncertek egyszerűen felemelőek tudnak lenni. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit is érzek olyankor, amikor egy tömeg előtt és velük együtt énekelsz és bulizol a színpadon…Ők is kívülről fújják a dalokat és láthatóan jól érzik magukat. A kölcsönös szimpátia nagyon fontos. …Azt hiszem ezért (is) érdemes csinálni. Mellesleg pedig betekintést kaphatnak a magyar népzene csodálatos világába.
A közönségünk általában nem határolható be egy bizonyos rétegre. És pont ez a jó benne! Mindig érnek bennünket meglepetések. A Palmetta zenekar céljai közé tartozik az is, hogy minél szélesebb körökben megmutassuk és megszerettessük a zenénket. Szóval a közönségünket mégis így tudnám "behatárolni": kortól és nemtől független, a legkisebbektől a legnagyobbakig, a népzene kedvelőtől a rockerig mindenki, aki szereti a magyar népzenével ötvözött metál hangzást.

-A zenekar ha jól számolom tizenkét tagból áll, zenészekkel, táncosokkal és veletek énekesnőkkel együtt. Hogyan tudjátok összeegyeztetni a fellépéseket, próbákat?

-Nos, a próbáinkat sajnos elég nehezen tudjuk összeegyeztetni, de valahogy mindig megoldjuk. Ezzel ellentétben a koncerteket kicsit könnyebb.
Majdnem jól számoltál a létszámot illetően, valójában jól is számoltad, hogy a színpadon 12-en vagyunk, ám ezt a "pár" embert kiegészíteném még egy pár pót táncossal (ők is tudnak minden tánc koreográfiát, és ha kell, "beugranak" helyettesíteni, ha valaki nem tud jönni), ill. a kisegítő basszusgitárosunkkal (akire szintúgy igaz minden, mint a táncosokra: ha szükségünk van rá, Ő jön). Tehát összesen 15-en vagyunk. Így működünk mi.

-Tavaly tavasszal induláskor egy 3 dalt tartalmazó promóciós maxival indítottatok, majd november 2-ara készült el a Hagyomány címet viselő első nagylemez. Mikorra várhatjuk a következő korongot?

-A következő lemezünk munkálatait épp a napokban kezdtük el. Várhatóan tavasszal már kapható is lesz, de legkésőbb nyárra mindenképpen.

Vége a nyárnak és a fesztivál szezonnak, sok felkérésetek volt ebben az évben? Mi vár még a zenekara az év végéig? Esetleg egy délvidéki koncert?

-Nem tudom, mit nevezhetünk soknak. Sokfelé megfordultunk, az tény, de talán jövőre és azután még több felkérésünk lesz – legalább is reméljük- , hiszen a csapatunk fiatal, lendületünk nagy, tele vagyunk energiával és új ötletekkel!
Az év végéig pedig, mint már említettem, főleg az új lemezünkön fogunk dolgozni.

Délvidéki koncert? Nem is hangzik rosszul! Szeretettel várjuk a meghívásokat!

-Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál, és válaszoltál a kérdéseinkre.